A következő, amit kivitelezni szeretnék, és amit mindenképpen "hordhatóra" szeretnék megalkotni. Egy egybe részes, ujjatlan ruháról van szó, a háta részét még nem ötöltem ki, mert a Monroe-nyakat is szeretem, de lehet, hogy egyszerű vállpántos lesz, illetve a háta nyakkivágásának a mélységét sem sikerült még meghatároznom. Majd megálmodom. Ami biztos: a választó vonal a csípő, mert testhez simuló derékrésznél a csípővonal kiemelése tovább karcsúsít, és én pontosan ezt szeretném, mert a derekam azon kevés részeim egyike, amit szeretek kiemelni. Úgyhogy itt is érvényesülni fog a "felül passzos - alul bő" mániám, mégpedig a következőképpen:
1. A csípővonaltól felfelé a ruha gyakorlatilag egy trikóra emlékeztet, mély nyakkivágással, nyak felé vékonyodó vállpántokkal, a testvonalak szoros követésével. Az anyagnak fogalmam sincs, mi a neve, de fekete, 60% pamut + 20% viszkóz + 20% akril, ami azt jelenti, hogy kellemesen természetes érzést kelt, és mellette fantasztikusan elasztikus (ez milyen jó szókapcsolat! :D). Az egyetlen gondot az okozhatja (amellett persze, hogy a rugalmassága fog még nekem bosszúságokat okozni kivitelezéskor), hogy bontott anyag (jelenleg még majdnem egyben levő ruhadarab állapotában), a készleteim tehát korlátozottak, így ügyeskednem kell majd a szabással.
2. A csípővonaltól lefelé rövid szoknyában végződik a ruhaköltemény. Hogy újfent kiélhessem a hajtogatás iránti szenvedélyem, természetesen rakott szoknyában (a berakás típusa még nem véglegesített, valószínű, hogy "vegyes" lesz). Az anyaga teljesen eltérő a fentitől (talán annak az ingnek a kényszerű-kontrasztos anyagválasztása ihletett, amin jelenleg dolgozom :D). Még nincsen meg, de amint kiszámoltam, hogy mennyi kell, már rohanok is megvenni. Kinéztem ugyanis egy erős, vastag, jó tartású (afféle "munkaruhának való"), nagyon sötétzöld (bár feketét akartam, de ez talán még jobb is) szövetet. Csak ki ne fogyjon!
3. A ráadás... Mert ugye eddig nem is annyira különleges. Hogy mi a pláne? Hát maga a csípővonal! A felső és alsó részeket ugyanis egy szétnyitott cipzárszárakból álló, középen lefelé hegyesedő (záródó) vonal választja el egymástól. Hátul még ez sincs kidolgozva, de majd ezt is megálmodom. De a hatás a lényeg: a project arra hajaz, amikor a munkaruhából levetkőzik az ember. Elkapja azt a pillanatot, mikor a benzinkutas overall cipzárja már lehúzva, és a kibújtatott felsőtesten előbukkan a testre tapadt fehérnemű. Festői, nem? :) Tovább is gördíthetem, és akkor a felszabadulás jelképévé válik: a munka vége, a szabadidő kezdete... mikor levehetjük az egyenruhát, és vele a szabályokat és kötelezettségeket, hogy belevessük magunkat abba, ami számunkra kikapcsolódást, szórakozást jelent! A fent maradt alsóruha pedig a mérték szimbóluma, hogy valami maradjon, ne legyünk teljesen meztelenek, gátlástalanok (állatiasak), azt jelenti: "Vetkőzd le a korlátaidat, de ne vetkőzz ki MAGADból!" :)
1. A csípővonaltól felfelé a ruha gyakorlatilag egy trikóra emlékeztet, mély nyakkivágással, nyak felé vékonyodó vállpántokkal, a testvonalak szoros követésével. Az anyagnak fogalmam sincs, mi a neve, de fekete, 60% pamut + 20% viszkóz + 20% akril, ami azt jelenti, hogy kellemesen természetes érzést kelt, és mellette fantasztikusan elasztikus (ez milyen jó szókapcsolat! :D). Az egyetlen gondot az okozhatja (amellett persze, hogy a rugalmassága fog még nekem bosszúságokat okozni kivitelezéskor), hogy bontott anyag (jelenleg még majdnem egyben levő ruhadarab állapotában), a készleteim tehát korlátozottak, így ügyeskednem kell majd a szabással.
2. A csípővonaltól lefelé rövid szoknyában végződik a ruhaköltemény. Hogy újfent kiélhessem a hajtogatás iránti szenvedélyem, természetesen rakott szoknyában (a berakás típusa még nem véglegesített, valószínű, hogy "vegyes" lesz). Az anyaga teljesen eltérő a fentitől (talán annak az ingnek a kényszerű-kontrasztos anyagválasztása ihletett, amin jelenleg dolgozom :D). Még nincsen meg, de amint kiszámoltam, hogy mennyi kell, már rohanok is megvenni. Kinéztem ugyanis egy erős, vastag, jó tartású (afféle "munkaruhának való"), nagyon sötétzöld (bár feketét akartam, de ez talán még jobb is) szövetet. Csak ki ne fogyjon!
3. A ráadás... Mert ugye eddig nem is annyira különleges. Hogy mi a pláne? Hát maga a csípővonal! A felső és alsó részeket ugyanis egy szétnyitott cipzárszárakból álló, középen lefelé hegyesedő (záródó) vonal választja el egymástól. Hátul még ez sincs kidolgozva, de majd ezt is megálmodom. De a hatás a lényeg: a project arra hajaz, amikor a munkaruhából levetkőzik az ember. Elkapja azt a pillanatot, mikor a benzinkutas overall cipzárja már lehúzva, és a kibújtatott felsőtesten előbukkan a testre tapadt fehérnemű. Festői, nem? :) Tovább is gördíthetem, és akkor a felszabadulás jelképévé válik: a munka vége, a szabadidő kezdete... mikor levehetjük az egyenruhát, és vele a szabályokat és kötelezettségeket, hogy belevessük magunkat abba, ami számunkra kikapcsolódást, szórakozást jelent! A fent maradt alsóruha pedig a mérték szimbóluma, hogy valami maradjon, ne legyünk teljesen meztelenek, gátlástalanok (állatiasak), azt jelenti: "Vetkőzd le a korlátaidat, de ne vetkőzz ki MAGADból!" :)
Hmm... az utolsó mondatról egyértelműen az "Arany Középútra" lehet asszociálni... Jobb, ha itt most abbahagyom! :D Mégiscsak valami bölcsész szakon lenne nekem a helyem... :D
VálaszTörlés