Divatklipp - Bryan Adams

Maradjunk az oly termékeny 90-es éveknél! Két okból esett a választásom erre a "műre": azon kívül, hogy a dalszövegben elhangoznak nagy (mai napig guru szintű) tervezők nevei (azoknak, aki nem hallották ki: Armani, Gucci és Versace), ráadásul a klipp fő jeleneteiben egy kifutón vonulnak fel modellek vagány, vad, rikító-kirívó ruhákban.

Persze, itt is van szívemcsücske kockás nadrág. És a lányok ruhái is merészek itt-ott. :P

A cím egyértelműen arra utal, hogy kedvesünkkel szívesebben fedjük el a testünket, mint bármely híres tervező drága ruhájával. A kérdés adott: Kedvesünk legyen meztelen, avagy viselje egy neves divatház kreációit, miközben teste ruhaként funkcionál? :P

Az élénk, vibráló színek, és néhol a képi hatások is mintha a pop-artra hajaznának, de valahogy mégsem tudja levetkőzni a modernitást. Hiába... a 90-esek, azok 90-esek! :P

Historia Vitae - Ügyintézés FAIL

Nem most kezdődött. Ez egy régi történet. Még Augusztusban kezdődött. Az iskola kért egy orvosi alkalmasságit. El is mentem szépen a háziorvoshoz. Elmentem tüdőszűrésre, illetve, ha már lúd, legyen kövér, megnézettük vérteszten a májfunkciókat, és a vasamat (gy.k.: vérvétel + vizeletvizsgálat). Plusz elmentem nőgyogyi szűrésre is, tudjuk már le egyben az éves ellenőrzéseket. Azonban még mielőtt meglett volna minden eredmény, értesített a suli, hogy mégse lesz jó a háziorvosi igazolás, hanem a Foglalkozás-egészségügyhöz kell menni erre és erre a címre, ahova is időpontot kell kérni, és 8kiló lesz tüdőszűrés nélkül (azzal meg 10). Na, mondom, remek! Fel is hívtam még melegében a Fogl. Eü.-t, kaptam is időpontot két héttel(!) későbbre. Mellette azt tanácsolták, hogy azért értekezzek a sulival, nem csinálná-e meg mégis az iskolaorvos? A válaszuk: nem (de cserébe nem haragszanak, ha csak később viszem az igazolást). Kész. Tudomásul vettem. Közben meglett a tüdőm is. Vettem olyan kiskönyvet, mert azt mondták, azzal kell menni. Kivártam szépen az időmet... Minden oké.

Gyönyörű Hétfő reggel... Gugli map... pár villamos megálló, szupi. Időpontra beértem. Tanácstalan ücsörgés bő fél-háromnegyed órán át. Senki se ki, se be. Végül egyszerre varázsütésre bent voltam. Elmondtam a kínom, a nénik tiltakoztak: Nem-nem, ők nem adhatnak ilyen igazolást. Felkutatták az ide vonatkozó jogszabályokat, és felhívták az OMFI-t, ahol egy illetékes dokit sem tudtak elérni... :S Majd felhívták a sulit, és kérték, hogy beszéljenek az OMFI-val. Nekem készségesen a kezembe nyomtak egy példányt a kinyomtatott jogszabályokból, és hazaküldtek azzal, hogy várjam az iskola értesítését. Pár nap múlva jött az e-mail, hogy a Szakellátóba kell menni, adtak címet is, és lehetőleg a jövő héten adjuk már le a papírt. KHM!

Eljött ennek is a napja, újabb gyönyörű hétfő reggel. Fogtam a tüdő leletem, meg a biztonság kedvéért a laborjaimat, és újra: Gugli map, villamos, metró... Használtjegy lyukasztás! Upsza! Nem mintha szembetűnő lett volna az a pár halvány karika, de ja, úgy látszik, az már megjárta valamelyik busz nem működő lyukasztóját. A néni készségesen felajánlotta, hogy menjek, vegyek egy bérletet, és mutassam be, akkor nem kell olyan sokat perkálni. Mondom: nem lehetne, hogy van nálam még vagy 5 vadiúj jegy, és lyukasztunk egy másikat? Á, nemnem, bünti van. Oké, kabbe, csak had menjek! Megírta a csekket, a napom már fel volt dobva, irány az orvosi váró! Viszonylagosan rövid, egy órás ücsörgés után végre behívott az asszisztens, aki előre dolgozik a dokinéninek, és nagy vonalakban felvázolta a kartonom. Hány éves? Hány kiló? Hány centi? Dohányzik? Iszik? Mikor menstruált?  Van lyukas foga? - MI VAN? (Ekkor kellett volna szólnom, hogy nem űrhajósnak megyek!) Villám kérdések után vissza a folyosóra, további várakozások után végre bejutottam a vizsgálóba. Halleluja! Dokinéni nézegette a papírjaimat, tette fel a további kukacoskodó kérdéseket. Tesztelte a képességeimet. Kiderült, hogy kellett volna még vagy 2-3 lelet, azokon kívül, amiket amúgy sem mondtak, hogy vinni kéne, csak én elvittem. De ő aranyos volt, és megérttette a problémámat, hogy a suli még a héten kéri az igazolást, annak ellenére, hogy csak most sikerült kiötölniük, hogy ki is állítsa ki nekik azt. Elérkezett a nap fénypontja! Megadta az igazolást, hogy alkalmas vagyok... Nem, űrhajósnak azért szerintem nem... :D Azért 2500, amiről szintén nem szólt a fáma. Nagy mákomra éppen annyi volt nálam.

Ezután irány a suli, hogy leadjam a frissen szerzett papírt, útközben még a havibaj is rámjött, ha az izzadás és az idegesség nem lett volna elég. Emiatt kis kitérő, majd irány a BKV-büntibefizetés. Mondanom sem kell, bérlettel a kezemben már hangosan köszöntek az ellenőrök. Hogy én miért jegyekkel járok több, mint 2 éve? A bérlet szexi, az izzadás is, főleg, ha menstruálsz. Tuti, van igazság a feromon-elméletben, mert nem minden nap füttyög utánam annyi pasas, mint aznap. Sebaj! A nap maga volt a pokol, de legalább nem zárult eredménytelenül!

Nem úgy, mint a mai! :( Már péntekre be voltam rendelve a Munkaügyre, de 5 perccel lekéstem a félfogadást. Mint kiderült, már előtte fél órával sem adtak volna sorszámot, tehát nagyjából már akkor lekéstem, mikor még csak a buszon ültem. Hétfőn sem tudtam menni, maradt a ma. Reggel nézem az órát. Ú, még időben vagyok a buszhoz, nem is tudom, miért nem állítottam be az ébresztőt? Bezötyögök a városba, irány az iroda. Nyitom az ajtót... semmi. nézem az időt: totál időben vagyok. Nyitom az ajtót: semmi. Nézem a táblát: Kedden nincs félfogadás. Köszi! Úgyis tájfun van, jó volt egyet kirándulni!  Legalább jöhetek holnap is! :S Busz vissza másfél óra múlva... Addig is ötlet: látogassuk meg házidokibácsit kérni beutalókat a néhány papírhoz, amit utólag még be kéne vinnem az igazoláshoz. Közben az eső is elered, nehogy már jó legyen. Az orvosi váróban senki... már gyanús. Közlik, hogy nincs doki, de majd a jövőhéten csörögjek telefonon, hátha lesz! A másik papírhoz nem kell beutaló, menjek át, kérjek időpontot! Megyek is, időm, mint a tenger. Odaérek. Semmi. Délután lesz rendelés. Na, én azt itt most meg nem várom! Látom, van egy időpontkérő telefonszám, felírom, hogy majd délután felhívjam. Erre megjelenik egy nő, hogy mit akarok? Mondom, időpontot kérni. Oké, rendben. - nézegeti a naptárat. - 12. jó lesz? November(!)... *Dirr!* Őőő... Nem? - mondom félve. - Nem lehetne korábban? 20-ig kéne a papír. Abban maradtunk végül, hogy pénteken bemegyek délelőtt, és ott ülök délutánig, hátha sorra kerülök... -.-

Hogy lesz-e ennek vége? Remélem. Már nagyon várom!

Divatklipp - Madonna

A cím magáért beszél... Akinek nem elég, segítek egy kis idézettel:

Greta Garbo, and Monroe
Deitrich and DiMaggio
Marlon Brando, Jimmy Dean
On the cover of a magazine

Grace Kelly; Harlow, Jean
Picture of a beauty queen
Gene Kelly, Fred Astaire
Ginger Rogers, dance on air

They had style, they had grace
Rita Hayworth gave good face
Lauren, Katherine, Lana too
Bette Davis, we love you

Helyzetjelentés - Project "RS"/3

Végre visszaültem a "helyemre". Hogy visszarázódjak, elsőnek csak annyi célt tűztem ki magam elé, hogy a ruha kantárjait megcsináljam. Nem is méricskéltem sokat, csak a szélességet. Kb. 4 centi szélesre akartam, de mivel a minta szélessége 3,5 centi körüli, úgy döntöttem, annyival is megelégszem. Jól döntöttem, hiszen 2-2 kantárt akarok mindkét oldalon, így minél keskenyebb, annál jobb. Hamar ki is szabtam a darabokat, kb. 1m x 10cm - es csíkokat, és már tűztem is össze a szélüket. Úgy tűnt, elég ezúttal a gombostű, nem kell fércelni az anyagot. Persze, miután összevarrtam őket, rájöttem, hogy azért ez még mindig ugyan az a nehezen megmunkálható anyag, amivel a szoknyánál is megszenvedtem: lapus csíkok helyett rugalmas kis csöveket kaptam eredményül. -.- Már nyúltam volna a vasalóért, hogy "na, akkor lássuk!", de végül előbb kipróbáltam anélkül. Kifordítottam a kis hurkáimat, az összevarrt szélüket erősen kiéleztem, és pár milliméterre megtűztem. Aztán levarrtam a szélt. Gyönyörűen kiélezte! Nosza, varrtam egy peremet a másik szélen is, és => Voilá! Lapos lett! Iszonyúan megörültem neki, mert sok melót meg időt megspóroltam. Nagy buzgón neki is álltam a többi virslikét is "kilapítani". Az eredmény: 2 rózsaszín, és 2 sárga kb. 1m x 3,5 cm-s pánt. Csúcs! Ezek után fel kellett illeszteni a ruhára. A hát részen keresztezik egymást, kicsit "összeszőttem" őket. Az eleje rögzítésén vacilláltam, hogy legyenek párhuzamosak, amik a mell alatt találkoznak, vagy esetleg a belső pár elöl, mell között keresztezze egymást, és a külső pár a mell mellett, oldalt rögzüljön. Végül az utóbbit választottam, mert az nagyobb ciciket láttat (főleg, ha mondjuk fehér inget veszek alá. ^^" És az elöl keresztezett kantárok között még kényelmesen elfér egy mélyebb nyakkivágás, és rájuk lehet hajtani szépen a gallérokat. Egyelőre elégedett vagyok. a helyükre tűztem a végeiket, és lehet, hogy a "kereszteződéseket" kicsit össze is fogom varrni, hogy ne nagyon csúszkáljanak el. A kantárok végleges rögzítését nem álmodtam meg, nem akarom a ruhához varrni, mert hátha még jól fog jönni, ha levehetők. Gondolkodtam a gombokon, ami izgalmas lenne, mert még nem próbáltam a gomblyukvarrót. De az is tetszene, ha a kantárok a ruha alatt, rejtve rögzülnének, mondjuk patentokkal. Illetve még egy lehetőség ezeknek a kombinálása. Most aktuálisan éppen az az ötletem tetszik, hogy hátul, és elöl középen patent, a két oldalsónál pedig gomb. De reggelre ez változhat. :D Megyek is, alszom rá egyet...

Fészekrakó - Scrabble párnák

Ne csak ruhákról legyen szó, de maradjunk a varrógépnél! Hát legyen egy kis lakástextil!

Nem az én ötletem. Stephen Reed és Alistair Willmott követte el ezt az egyszerű, ámde ötletes kompozíciót. Beszéljenek magukért a képek:


Én most kifejezetten a párnákra koncentrálok. És persze esz a méreg, "hogy ez nekem nem jutott eszembe"! XS De nézzük a dolog önző oldalát: az ötlet egyszerű, ezáltal otthon is könnyen megvalósítható. Akár kanapéra, fotelre, ágyra, földre, ahova csak díszpárnát tenni lehet. Bármilyen szobába passzolhat a gyerekszobától a könyvtárszobáig. Fekete-fehér, ami kizárja a színütközést, emellett humoros és variálható. Hiszen az elrendezéssel különböző szavakat alkothatunk, ezáltal akár a hangulaton is változtathatunk (v.ö.: "E-I-N-S-T-E-I-N" a könyvtárszobába - "D-I-S-N-E-Y" a gyerekszobába). És ha szeretjük az anagrammákat, egy ilyen párnaszett még a fogaskerekeinket is mozgatni fogja. ;)

Egy ilyen huzatot elkészíteni tulajdonképpen nem is olyan nagy kunszt:

Kellékek:
* Fehér (bár természetesen lehet tetszőleges színű, de mintás nem ajánlott) szövet a huzathoz - mivel díszpárnáról beszélünk az anyaga lehet az egyszerű pamuttól a selyemig bármi, de arra ügyeljünk, hogy jól festhető legyen!
* Fekete textilfesték (persze, itt is mindenki kísérletezhet más színekkel, ha minden áron el akar térni a klasszikus scrabble-hatástól; például egy gyerekszobába el tudok képzelni csupa különböző színű párnákat csupa különböző színű betűkkel, de azért bánjunk csínján a színekkel!)
* Ha nem(eléggé) bízunk a kézügyességünkben, erősebb papírból készíthetünk sablonokat a betűkhöz: legegyszerűbben a megfelelő méretűre nagyított karakter kinyomtatásával. És ha már a "karakter" szót használom, igen, itt is beszól a fantázia, hiszen nincs határa. Ismét elrugaszkodhatunk a "játék szabályaitól", használhatunk különböző betűtípusokat, festhetünk felkiáltójelet, @-t, &-t, számokat, matematikai műveleti jeleket (tiniszobába kiváló lehet! :P), vagy akár idegen írásjeleket: cirill betűket, japán kanjikat, etc... A lényeg, hogy néhány párnából azért lehetőleg valami értelmeset tudjunk kirakni (legeslegegyszerűbbek a személynevek (pl.: B-É-L-U-S), vagy az adott helyiség neve (K-O-N-Y-H-A), de biztos vagyok benne, hogy tudunk mi ezeknél jobbat! :D)
* Mindezen kívül természetesen kell olló, tű, cérna, varrógép (ha még "világosban" be akarjuk fejezni), nem árt, ha van szabókrétánk, és gondoljunk a huzat nyílására is: gomb, patent, esetleg húzózár ajánlatos, és a festéshez ugyebár ecset is szükséges lehet. :)

Elkészítés:
- mérjük le a beletömni kívánt párnák méretét
- a méretek alapján szabjunk ki párnánként 2-2 huzatdarabot, vagy 1-1 akkorát, amire a méret kétszer egymás mellett ráfér (ne feledkezzünk meg a ráhagyásokról!!!)
- a leendő huzatok egyik oldalára (naná, hogy itt csilingel, hogy akár mindkét oldalára! :D -> így több lesz a lehetőség, bár ez megint csak nem "szabályos") fessük fel - sablon segítségével, vagy anélkül - a betűket, és a hozzájuk tartozó pontszámokat (szintén fakultatív)
- a festéket száradás után vasaljuk az anyagba (ill. festéktípustól függően alkalmazzunk egyéb színrögzítő eljárásokat)
- varrjuk össze a huzatot -> ügyeljünk rá, hogy elég nagy nyílást hagyjunk a párnának, és hogy gomb vagy patent esetén azok megfelelő helyre kerüljenek! (összevarrhatjuk a huzatot festés előtt is, de véleményem szerint így egyszerűbb és kockázatmentesebb a festés, pl. nem üt át a festék a másik oldalra)
- dugjuk bele a régi, megunt / olcsó, ronda (akár kifejezetten "töltelék célra vásárolt") díszpárnánkat, és már mehet is a helyére!

Ha nem akarunk huzatokkal vacakolni, készíthetjük a párnát magunk is: apróra kockázott szivaccsal vagy egyéb tömőanyaggal töltsük meg tetszőleges méretű huzatjainkat, és még a nyílással sem kell bajlódni, egyszerűen csak varrjuk be! Én azért szavazok mégis a huzatra mert mosható és cserélhető (ezáltal akár több betűt is tarthatunk talonban a szekrényben ^^)

Stephen Reed oldala: http://www.stephenreed.net/index.html

Divatklipp - INXS

Legyen ez az első. Édes '90-es évek... Imádom a szétcsúszott sminkeket, a cikcakkos ruhát, a bőrzakókat, a kockás nadrágot... és persze azt, aki benne van! :D
R.I.P. Michael Hutchence!

Historia Vitae - Suli

Igen, elkezdődött az iskola. Sőt, az elmúlt szombat már a 3. alkalom volt. Hú, de régen írtam... ^^" Az eltelt idővel nem nagyon tudok elszámolni. A legutóbbi babavarrás óta nem is nyúltam a géphez (aki mostantól Rozi néven fog szerepelni). :( Voltak kisebb-nagyobb dolgaim, és leginkább a sulihoz szükséges orvosi igazolás után való rohangálás szívta el az energiám. A szakorvosok, a háziorvos, és a többi. De nem is velük volt a baj. Nem tudom, hogy az orvosoktól való félelem, vagy a velük szemben fennálló ellenszenv egyeseknél beépített tartozék, vagy tanult viselkedésmód, esetleg konkrét tapasztalatokon nyugvó vélemény-e? Lehet, hogy csak én vagyok egy böszöm mázlista, de általánosságban főleg kedves, figyelmes dokikkal találkoztam. Így szerencsére meg is lett az igazolás, persze még adós vagyok 1-2 papírral, de legalább a suli megnyugodhat, hogy nincs lyukas fogam, nem volt műtétem, és a többi... (Nem vicc, MINDENT kikérdeztek!) Nem is a vizsgálatokkal van a bajom, mert amúgy sem árt az embernek időnként leellenőriztetnie az egészségi állapotát. De a várók!!! Az a temérdek idő, amit hipószagú műanyagszékeken töltöttem magam elé bámulva, vagy magamban Dr. House módjára elemezve a többi várakozót... Az visszatéríthetetlen! De már halványodik az elvesztegetett idő okozta "fájdalmam". A lényeg, hogy megvan a papír, örülhet a sok bürokrata, én meg cserébe elígérkeztem egy egészségügyi előadásra, de egye kutya, ennyit megért! :D

A lényeg, hogy megy a suli. Mivel csak szombatonként vannak óráink, nagyon sűrű az egész. Az egyik rajzolós tantárgyat (térábrázolás) le is nyomták a 3 alkalom alatt, már jegyet is kaptunk. Ezért töltöttem a múlt hét csütörtökét és péntekét rajzolással. Nem hiába! Az eredmény egy jól táplált 5ös. Kezdésnek jó ^^! (Bár érdekes, hogy ezzel indítottak, és a rajzolás alapjait majd csak a következő félévben kezdjük! XD) Közben anyagismeretet is tanulunk, abból végre megkaptuk a könyvet is (eddig ez az egy könyv jött a kb. 10-ből, bár nekem még 2 alapból megvan kölcsön, de azok még egy darabig nem kellenek). Lehet, hogy hülye vagyok, de szerintem izgalmas tárgy. Pillanatok alatt lelepleztük a "100% cotton" jelzésű ruhadarabjainkat! :D És amúgy is... Ez az alapja mindennek! Emellett még a technológia megy most, ahol a ruhakészítés folyamatával, az ipari gyártással, és egyéb finomságokkal ismerkedünk. A vezető tanárunk jófej, bár fura, hogy néha negyed órát is ellazázunk (persze nem én) a közel-keleti helyzetet, vagy a kínai-kérdést boncolgatva, aztán meg az utolsó fél órában körmölünk, mint a gép, mert le vagyunk maradva az anyaggal! XD Legközelebb a rajz helyett számítástechnika lesz, és húszmilliomodszorra fogjuk tanulni a Wordöt meg az Excelt... -.- De remélhetőleg utána szakirányú szoftverekkel is fogunk foglalkozni.

Érdeklődve, kíváncsian tekintek előre. Azt hiszem, nem csak külsőre tagadhatom le azt a jópár évet, hanem fiatalabbnak is érzem magam. A baj csak az, hogy nem vagyok! XD És már elég nagy vagyok ahhoz, hogy "kirepüljek". Hónapok óta próbálok megkapaszkodni a fővárosban. De egyelőre se munka, se lakás. :( Az utolsó reményeim is épp szétfoszlani látszanak, és kezdek nagyon elszontyolodni. Nem tudom, várjak-e még? Vagy tegyek valami nagyon radikális lépést? Lehet, hogy el kéne mennem egy "megmondóhoz"! :D
Egyelőre visszatérek a rajzoláshoz és Rozimhoz. Befejezem szépen, amit elkezdtem, és addig hátha lesz valami...

Finish - Project "O"

Na végre, végszóra, még éppen utolsó előtti percben készen lettem a csodás sárkánykrokodilemberrel! XD Igaz, szegény egyetlen hatalmas fej, és a belőle fityegő "virslivégtagok", némi ruhába burkolva, és egy farokkal megspékelve, azért én mégis büszke vagyok. Egy kicsit legalább. Életem első rongybabája. Mondhatni szó szerint, hiszen az anyagot főként egy régi lepedő, és a húgom kinőtt ruhái szolgáltatták, a bélés pedig anyaghulladék. Azért így is volt vele munka bőven: a "virslivégtagok" - halvány hüvelykujj, a lábakon lábfej sematikus jelzésével - lepedővászonból készültek, és textilfestékkel festettem le őket, mint a fejet. Amíg száradt a festék, összeraktam a ruháját: a kis melegítőfelsőt a ciphúzózárhoz szerkesztettem, ez volt ugyanis a legkisebb méret, amit venni tudtam. Ez volt gyakorlatilag az egyetlen kiadásom a projectre. Ennél, csak úgy, mint a kis nadrágnál is, a szegéssel gyűlt meg a bajom, nem is lett szép. :S Ha belegondolok, hogy eredetileg kulcstartóról volt szó... XD Varrhattam volna kézzel... Mikor a festék megszáradt, a végtagokat egy csokorban a fejhez varrtam, majd szépen felöltöztettem. A ruha eltakarja, a tényt, hogy nincs a figurának se hasa, se háta, se feneke. Vagy ha van, hát mindez a nyakában gyűlt össze. :D Ezután következtek a cipők, amiket fekete textilfestékkel festettem a lábfejekre, kicsit magas szárral - gondolom, bakancs akart lenni. Majd, amíg ez száradt, összeállítottam a farkat: piros textilből 3 apró háromszöget készítettem, és a kiszabott két farokrész felső oldalai közé illesztettem befelé fordítva. Így varrtam össze a farkat, amit kifordítás után kivételesen vattával tömtem ki. Miután a festék a cipőn is megszáradt, mindkét lábfejre fehér cérnából 3 vastag sávot "hímeztem" - ezek lettek a cipőfűzők. Már csak apró finomságok voltak hátra: rögzítettem a haj-kapucnit 4 ponton az arc körül, és a nadrág tetejét a felsőrész aljához varrtam, hogy ne csúszhassanak szét - esetlegesen felfedve, hogy a derékrész is lábakból áll... :D Végül a fejen található piros kis "copfok" kerültek sorra: csepp alakú anyagdarabokat szabtam, és tömtem ki saját törmelékükkel. Ez szenvedős volt, ugyanis már nem otthon csináltam, és kézzel varrtam össze, "pelenkaöltéssel". Be kell valljam: nem lett szép. :( Azért összességében mégis elégedett vagyok a munkámmal. Ahhoz képest, hogy a szabásmintákat is magam találtam ki, anélkül, hogy bárhonnan leszedtem volna, vagy utánanéztem volna, és ez az első ilyen munkám... Igen! Elégedett vagyok! Most kicsit hátradőlhetek végre...

eleje
háta
oldala

Helyzetjelentés - Project "O"

Kicsit eltér az eddigi munkáimtól, de ez az első "megrendelésem", igyekszem teljesíteni. Egy barátnőm megkért, hogy készítsek egy figurát (ha úgy tetszik, babát), amit egy barátjának szeretne adni emlékbe. Azért különleges, mert speciális figuráról van szó, nem lehet boltban kapni. Ugyanis a lány találta ki, és rajzolta meg. Én megkaptam a képet, és kérte, ha tudok, csináljak belőle valami "kézzelfoghatót". Sajnos a "határidőt" rosszul jegyeztem meg, és azt hittem ,egy héttel több időm van. :( De az igazság az, hogy a hét végén be kell fejeznem. Hamar nekigyűrkőztem. De tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy kell egy ilyet megcsinálni. A józan eszemet használom, és reménykedek, hogy valami vállalható munka kerül ki a kezem alól. A mai nap a fejét csináltam meg, ami az egész figura kb 40-50%-át teszi ki. Legalábbis méretben. Mivel miért is lenne testszínű anyagom, fehér vászonból készítettem 4 gömbnegyednek vélt darabot, és összevarrtam. Kb. gömb alakja lett. Aztán vagy egy óra volt, mire kitömtem. Van egy zsákom, amibe hasonló célra gyűjtöm az anyaghulladékokat, most hasznát vettem. Kicsit nehéz lett a fej, de feszes, és szépek az ívei. :) Szerencsére még régről maradt "bőrszínű" (hivatalosan Rosé) textilfestékem, így a fej felét azonnal be is mázoltam vele. Jöhetett a haj. Úgy döntöttem, nem bíbelődök a szálakkal, akkor végképp nem végzek időre. Így a negyedgömböket felhasználva kvázi egy sapkát készítettem a kék anyagból. Megszenvedtem vele, ez ugyanis egy rugalmasabb anyag volt, ráadásul kicsit haj jelleget akartam neki, de azok a bizonyos tincsek inkább "hurkák lettek". Sebaj, igaz, kicsit jobban hasonlít kapucnira, mint hajra, de legalább belefért a fej. :D A festett fele néz kifelé. Azaz, akkor még nem nézett, mert nem volt mivel. Kaptam két szép piros gombot, azok lettek a szemei, a közepüket befestettem feketére, bár az eredeti rajz nem jelölt szembogarat, remélem, egy kis hüllős pupilla belefér a koncepcióba. Elvégre egy félhüllő fiúkáról van szó. Egész pontosan félig piros tarajú kék krokodil. Ha valaki vágja a Pokémont, kicsit Totodile-ra hajaz. Nos, még megfestettem a szemhéjakat, szemöldököket, és a szájat fekete textilfestékkel. És most szárad. Még kell 3 tömött piros kis copf, és kész is a feje... Aztán jöhet a többi! XD

a fej

Helyzetjelentés - Project "RS"/2

Kicsit elhanyagoltam a blogot az utóbbi időben, csak úgy, mint a varrást. De sok minden közbejött. A ruha azért alakul, elkészült a szoknyarész. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire megcsináltam. Mire kiszaboggattam a 20 elemet, úgy, hogy szimmetrikusak legyenek, passzoljanak egymáshoz. Aztán összeillesztgettem szépen, hogy minden kocka stimmeljen, ne legyen elcsúszva. Közben mivel az anyag csúszós és makacs, még azzal is harcolnom kellett, így minden illesztést kézzel össze kellett fércelni, nem volt elég a tűzés. Két nap után végre hozzávarrhattam a ruhához. :) Szépen, illesztve. Aztán beszegtem az alját, az is jó sokáig tartott. De ezzel a ruha lényegében készen is van. Le kéne még vasalni, de mivel műszálas, és nehezen gyűrődik, nehéz lesz bevasalni is. :( Azért remélem, sikerül. Még kell két kantár rá, és jöhetnek a lábszárvédők! :)
Képet majd később teszek fel, még a gépen vannak.
Lassan majd egyre több szakkifejezést fogok használni, mivel elkezdődött a suli, és szorgalmasan tanulok... Például azt, hogy a cipzár nem cipzár, hanem HÚZÓzár. :P

Helyzetjelentés - Project "RS"/1

Nos, kicsit lassan mennek a dolgok mostanában. Nem tudom pontosan meghatározni, mi az oka. Talán megint túl sok mindent szeretnék egyszerre. Azért haladok a ruhával.
Az anyagot beavattuk, bár nem tűnt összemenős fajtának. 100%poliészter, és alapvetően nem is szoktam szeretni az ilyen anyagokat. Nem is a tapintása fogott meg, hanem a mintája. És mivel úgyis valami blúzt, inget, pólót kell majd alá venni, keveset fog érintkezni a bőrömmel. Először fogalmam sem volt, hogy álljak neki. Csak fogtam a kezemben a rajzot, a másikban a kupac anyagot, és néztem egyikről a másikra. Aztán eszembe ötlött egy nagyon régi fűző szabásminta, amit a neten találtam (én egy külföldi oldalon találkoztam vele, de ITT is elérhető magyarul). Gondoltam, ezzel könnyű lesz, csak egy mell alá, és lent egészen a csípő vonaláig érő fűzőt kell szerkesztenem. Meg is tettem. Mivel nem valódi fűző, ezért természetesen a fűzésnek nem kellett helyet hagynom, és a háta részt egybe szabhattam. Mivel végül úgy döntöttem, a elejére csak dísz-gombsor fog kerülni, az elejét is szabhattam volna egybe. Akkor 8 helyett nem 7, hanem csak 6 elemmel kellett volna dolgoznom. Így viszont jó lehetőségem maradt a korrekcióra. Amire szerencsére nem volt szükség. Nem mondom, hogy egyszerű volt: 7 kockás-mintás elemet szimmetrikusan összehozni. Már a felrajzolásnál elkezdődtek a nehézségek. Ez a jó kis műszálas anyag elég könnyen ledobja a krétát. :( Úgyhogy mire kiszabtam, és összeférceltem, a krétavonalak szinte egyáltalán nem látszottak. Azért végül sikerült összevarrni, és felpróbálhattam. Mivel fűző-sémára készült, minimális ráhagyásokkal dolgoztam, így kicsit aggasztott a végső méret. Éppen jó. Majd vékony felsőrészt kell felvennem alá... ^^" Így már bátran bevarrhattam a cipzárt a bal oldalvarrásba. Ezzel kicsit megszenvedtem: ismét a kockák illesztése, illetve elsőre nem elég jól rögzítettem a rétegeket, és az apró elcsúszás miatt a cipzár alja a csípőn kilátszott. Bár a sírás kerülgetett, visszabontottam, és másodszorra már sikerült ez is. A következő lépésben a szoknya berakásait fogom kiszabni, és összeilleszteni. Majd jelentkezem! :)

Project "RS"

Új terv a láthatáron! Már szemezek egy ideje a boltban két kockás anyaggal: teljesen ugyanolyan minta, csak az egyik pink-rózsaszín, a másik kanárisárga (a tapintásukra már nem emlékszem ^^" asszem enyhén rugalmas műszállal kevert pamutszövet, de majd részletezem, ha megvettem :P). Addig-meddig nézegettem őket, míg megihlettek. Természetesen még nem nőttem ki a berakás-mániámat... De most nagy lendületem van, hogy kipróbáljam a rövidnadrágot is! Ráadásul két színben! Tehát: egy afféle"dzsömper" ruha lesz (ez annyit jelent, hogy felül nyitott, úgyhogy inget, blúzt vagy pólót kell venni alá). A pontos szabást sajnos még nem döntöttem el, de annyi biztos, hogy a középső része mell alól a csípő vonaláig fog tartani. Fent 2 szélesebb vagy 2x2 keskenyebb kantár "tartja", amiket lehet, hogy hátul keresztezni fogok (valószínűleg rejtetten legombolhatók lesznek - legalább hátul -, és akkor lehet variálni). A csípővonaltól lefelé pedig jön a "rakott rövidnadrág" nem egészen úgy, mint annál, amit legutóbb beújítottam a kínaiban, mert én középről indítanám a berakásokat). Mivel több kicsi darabból rakom össze, könnyebb lesz korrigálni, ha elrontom, vagy ha végképp nem akar sikerülni, még mindig csinálhatok szoknyát belőle. :P A hab a tortán a két hozzávaló (és elmaradhatatlan XD) lábszárvédő lesz. Ezek most térd fölött kezdődnek, kb. 5 centis gumírozással, és ugyanolyan "kétszínű" berakásokból állnak, mint a nadrág (vagy szoknya :D). Plusz a gumírozott részre belül 2-2 gombot teszek, amire 2 pántot (valószínűleg egy pinket és egy sárgát) rágombolva, "összeköthetem" a két lábszárvédőt. A kezeket se akarom "csupaszon" hagyni, karpánt, csuklópánt, vagy kicsi "bicóskesztyű" esélyes egyik vagy másik anyagból (majd amelyikből marad XD). Szintén esélyes egy vagy két rávarrt zseb valahol a ruha középső részén. A részleteket még ki kell dolgoznom, de majd a háttérben pörög a "proci" rajta... A terv nagy vonalakban már kész a hozzávalókat összeírtam, olcsó mulatság ez se lesz, az igaz, de hátha hordhatóra sikerül (ha nem is munkahelyre XD).

Finish - project "S"

Hát vége. Kész lett a mű! :D Tulajdonképpen a múlt hétvégi családi találkozón "fel is avattam" (mármint nem ettem le, vagy öntöttem le, vagy ilyesmi, csak viseltem XD). Azt hiszem, az anyagválasztás mégsem volt a legszerencsésebb. Bár pont az ereje miatt választottam, túl erősnek bizonyult.... vagy a vasaló volt gyenge... vagy egyszerűen csak szélesebb berakások kellettek volna. A lényeg, hogy elég "kócos" a szoknya. Nem vészes, csak a biztonság kedvéért jó, ha veszek alá egy nadrágot, mert ha fellebben... akkor minden kilátszik. Mint egy "Military Monroe"! XD Mindegy, utólag már könnyű okosnak lenni. Még bízok a mosások és a gőzölős vasaló erejében. Egyébként az sem tragédia, ha nadrágot kell alá hordanom. Ugyanis divat ide vagy oda, én imádom a nadrág + rövid szoknya kombót. Főleg a kicsit "baggy", vagy 10 centis hajtókájú, indigókék farmeremet a piros skót-kockás rakott szoknyámmal. :) Egyszerre pankos és valahogy mégis elegáns. :P

Apropó "baggy"! Épp ezen farmerem szolgált mintául a ruhához készült lábszárvédőkhöz. Említettem már az előző bejegyzésben, hogy az eredeti ötletem nem vált be, és kissé elszontyolodtam. Nos, tegnap este számolgattam, szoroztam, osztottam, kivontam, lerajzoltam, lemértem, stb... és arra jutottam, hogy nincs veszve a haza! A maradék anyagaim (2 nagyobb darab) éppen kitesznek egy lábra valót. Ha az elcseszett verziókat szétbontom, azokból kijön még egy. Nosza, neki is láttam, és secc perc alatt szétszedtem őket. Megcsináltam az új, ésszerű, ámde berakás mentes szabásmintákat, és még a délután folyamán el is készültem velük. Semmi extra, olyan száruk van, mint annak a gatyámnak, de a hajtóka csak akkora, mint a szoknyarészen volt. Térd alatt meg lehet kötni, körbe belefűztem egy-egy sötétzöld cipőfűzőt (majd a végeikre még kell találnom valami nagy gyöngybogyót vagy valamit). És a fűzők fölött mindkettő kis "állógallérban" végződik. Az imént próbáltam fel. Magas sarkú cipőhöz mértem ki, és jó is lett a hossza. A lábam gyorsan bele tudom csúsztatni, és egy gyors masnival megköthető. Az anyagra nincs panasz, itt még a merevségével sincs gondom. Bővebb még lehetne, de az már nem állna jól az anyagnak. Meg kell mondjam: épp jó lett! :D Most virul a fejem, megmentettem az anyagokat! Az egyetlen baj, hogy a jobb szár hátsó felét a kis maradék darabból csak keresztben tudtam kiszabni, így a szálirány eltérése miatt bizonyos megvilágításban az a rész kicsit eltérő árnyalatú, mint a többi. De ez használat közben az utcán nem lesz észrevehető, csak én szeretek kukacoskodni! :P

A lábszárvédők :)

Helyzetjelentés - project "T"

Ez egy pofonegyszerű dolog volt. Csupán egy napomat vette igénybe az egész. Pár hete vettünk a húgomnak egy Minnie-egeres ágyneműgarnitúrát. Mivel hugi nem alszik nagypárnával, így az a huzat feleslegessé vált, és gondoltam, varrok neki belőle egy kis hálóinget (kicsit még durva, de tiszta pamut anyag). Bár még csak most fogom tanulni a gyerekruhákat, megkockáztattam egy nagyon egyszerű sémát. A huzatot szétválasztottam a két felére, és az egyiknek összevarrtam a két végét. Csináltam bele két kis "csatornát" gumiszalagnak, és alul a felesleges hosszt levágtam, amiből ki is jött még két kis vállpánt. Befűztem a gumikat, felvarrtam a vállpántokat, és hopp! Kész is! Csak egy nagy bibi volt: mégpedig az, hogy NAGY lett rá! XD Hiába... annyira igyekeztem mindenhol ráhagyni, hogy nehogy szorítsa, vagy nehogy ne tudjon belebújni, hogy végül nagyon bő lett, és lóg rajta, mint tehénen a gatya! :/ De szereti, és 24 órán át nem is volt hajlandó levenni... :') A gumikat be lehet húzni, és a vállpántokból is be lehetne venni, de akár meg is várhatjuk, amíg belenő... ebben a korban gyorsan nőnek (4 éves). De az is lehet, hogy a huzat másik feléből is varrok neki egy másikat. Gyakorlásképp. Még a paplanhuzattal is kéne dolgoznom, mert kétszemélyes paplanra készült (amit nem egészen értek egy gyerek ágyneműhuzatnál). Csupán ketté akarom szedni a felénél, és akkor máris két paplanhuzatja van...

Hálóing eleje és háta (még a túl nagy verzió)

Helyzetjelentés - project "S"/5

Valószínűleg ez az utolsó előtti bejegyzés erről a ruháról. Azaz, magát a ruhát már tegnap be is fejeztem, rendeztem a bibiket, felvarrtam a cipzárt, meglepően jól sikerült végül végigvezetni a szoknya felső vonalán. A felsőrészhez-illesztéssel se volt semmi baj. Bár testen viselve van pár apró szépséghiba, de első komoly műnek kifejezetten hordható. A lábszárvédő-rész már más tészta... :S Az nem lett olyan, amilyennek akartam. Először taktikai hibám volt, hogy a felső részt is előre levarrtam, na azt ma bonthattam vissza. És tegnap este ötlött az eszembe az az apróság, amit tervezésnél se vettem figyelembe, hogy az rendben van, hogy arra figyeltem, hogy a vádlimnál szélesebb legyen, de arra nem, hogy a vádlimon át kell húzni a felső végét is. Hirtelenjében azt találtam ki, hogy cipzáras sliccet teszek a hátuljára (ugyanis ott van az egyetlen összeillesztési varrásvonal). Sikerült is vennem ma két kis cipzárt, már a helyükre tűztem őket, de még nem varrtam fel. Kicsit elmúlt a lelkesedésem. Nem ilyennek gondoltam az egészet. Egyedül a szépen levasalt berakások stimmelnek. De se elég bőnek se elég hosszúnak nem tűnik. További probléma, hogy a berakásokat varrással rögzítenem kellett volna legalább elöl, mert így kész tortúra felvenni: nem elég, hogy szűk, de a berakások szétcsúsznak és a lábszáramon kvázi újra össze kell hajtogatni az egészet. Kicsit le vagyok kornyadva. Mondjuk ha az öcsémtől elkunyerálom a kinőtt terepmintás tornacipőjét, azzal talán jól fog mutatni. Meg... tapasztalat. Most már tudom, legközelebb mikre kell figyelni. És ideje tervezgetni a következő projectet. Lábszárra több ötlet is van: akarok hagyományos berakással is, skót kockásat, meg "baggy" szabásút, meg csipkéből, meg alsószoknyásat, stb, stb... És nadrágra is van vagy ezer ötletem. Csak ebben a rohadás melegben inkább a rövid szoknyákra koncentrálnék. És abból sajnos a rakott a kedvencem.

Helyzetjelentés - project "S"/4

Megtörtént a darabok összeillesztése. Egész jól sikerült, csak pár milliméteres eltérések lettek a hajtókáknál. Megszerkesztettem a derék(csípő)pántot is, fel is varrtam. Remekül összefogta a berakásokat kezdett igazi szoknya kinézete lenni. Sajnos nem ellenőriztem a szimmetriát az elején. Viszont felvarrtam a régi pólóból kivágott mintát a hátuljára. A sarkainál kézzel kellett varrnom, mert géppel nem fértem hozzá. Kicsit küszködtem az anyagok kontextusának különbségei miatt, de egész elfogadható lett a végeredmény. Már csak a végső összeillesztés hiányzott. Azaz a cipzár. Az egyik oldalán már fel is varrtam elöl, és ráférceltem a csípővonalra. A bibi akkor jött, mikor a cipzár másik felét is a helyére illesztettem. Ugyanis az eleje két oldalának hossza között fél centis különbség lett. :( Nem tudom, mi és hol csúszott el. Persze, nem azonnal szembetűnő, és bolti ruhákon ennél durvább hibák is előfordulnak, de azért akkor is bosszantó. Talán a cipzár maga eltereli majd a figyelmet erről a kis bakiról. Legközelebb majd jobban odafigyelek. Bár amennyire piszkál, az is lehet, hogy ott szét fogom bontani, és újra felvarrom. Mert az a rövidebb, amelyiket már félig levarrtam, szóval ezt még lehet, hogy hozzá tudom igazítani. Majd holnap meglátom. És ha fent lesz a cipzár, fel is varrhatom az egész szoknyát a felsőre, és kész is lesz a ruha. Bár még a cipzár mögé lehet, hogy bevarrok valami kis "takaró" anyagdarabot.

A mai nap folyamán elkészítettem a lábszárvédők szabásmintáját is. A terv szerint ezek is hajtókában fognak végződni, végig vízszintes rakott fodrokból állnak, a térd alatt megköthetők lesznek, és a kötők felett még lesz egy kis perem. A perem mögül pedig egy rövid, éppen csak elöl a térdet takaró rész indul.
Még lehet, hogy egy kesztyű is lesz hozzá, ami a kerekesszékekhez való egyszerű kesztyűk szabásmintájára fog épülni. (Talán kicsit morbidnak hangzik, de szerintem nincs ezzel semmi baj.)

A kész ruha elölről és hátulról

Helyzetjelentés - project "S"/3

Az elmúlt napokban tovább fejlődött a ruhám elméletben és gyakorlatban is. Sematikus tervet készítettem egy pár a szoknyához illő lábszárvédőről, lehet, hogy lesz kesztyű is, és kitaláltam, hogy egy rövid dzseki is jól állna hozzá. El is határoztam, hogy ma megveszem azt a maradék anyagot (kb. fél méter), amit a legutóbb a boltban hagytam. Ugyanis cérnáért úgyis be kellett mennem. Meg is vettem a cérnát és az anyagot is, és nagy örülve jöttem haza, hogy a szoknyát befejezzem. Sajnos az eddigi sok siker után már időszerű lett egy kis kudarc. Miután levasaltam a berakásokat, nyilvánvalóvá vált, hogy a szoknya túl szűk. A derekamra jó lenne, dehát csípőre terveztem. Valamit elszámoltam... még a legelején. Szomorúan ültem le, átszámolni az egészet, és kijavítottam a tervet. Nagyon örültem, hogy megvettem a maradék anyagot, különben már a lábszárvédőkre se jutna. A dzsekitől meg elbúcsúzhatok. :( Kénytelen voltam elölről kezdeni tehát: kiszabtam, levarrtam a hajtókát, és levasaltam a berakásokat. A nap végére be is értem magam. Még össze kell illeszteni a 3 darabot (2 elöl + 1 hátul), aztán rávarrni a derék(csípő)pántot, és a nyomott mintát, amit abból a pólóból vágtam ki, amiből a felsőrész készült. Az elrontott szoknyát meg majd befejezem, és jó lesz a húgomnak. :)

A szoknya berakásai

Helyzetjelentés - project "S"/2

Sikerült befejeznem a ruha felső részét. A háta közepére bevarrtam a cipzárat, bár enged annyit az anyag, hogy tulajdonképpen felhúzott cipzárral is bele tudok bújni. Sajnos mivel a cipzár anyaga nem rugalmas, így sima, rugalmatlan gépöltéssel varrtam be. Nem tudom, erre van-e valami jobb megoldás... A karkivágást, a hátrészt, és a nyakkivágást sejtöltéssel (darázsvarrat?) csináltam, ami sajna kicsit kinyújtotta a széleket. A mákom, hogy feszül rajtam annyira a ruha, hogy ezek a szélek kiegyenesedjenek. Mellben is egy kicsit laza lett, mert a nyakpánt gumiját kicsit rövidebbre kellett volna vágni. De nem vészes, viszont legalább simán vehetek alá melltartót. XD Ami jókorát dobna az elég mélyre sikerült dekoltázson! :D

Mindent összegezve azért jól sikerült, tökéletesen passzos, a hátán a minták is jó helyre kerültek. A nyakpánt kényelmes lett, a gumiszalagot körbe bevontam a ruha anyagával. Az alját (ami végül abszolút csípőmagasságba került) még nem szegtem be, megvárom vele a szoknyarészt.
Amit el is kezdtem. Az anyagot "beavattuk", kicsit elszenvedtem, mire bejelölgettem a berakásokat, és sajnos egy helyen el is rontottam, úgyhogy volt bőven krétatörölgetés! :S De végülis meglett. Mielőtt elkezdtem húzogatni a vonalakat, kitaláltam, hogy teszek rá egy 4 cm-es hajtókát is. Ahogy kiszabtam, már estem is neki a hajtókának. De ismét felkészületlennek bizonyultam. A vicces az, hogy a méteráru boltban még meg is kérdezte az eladó, hogy cérna nem kell-e. Én meg rávágtam, hogy nem, mert emlékeztem, hogy van nekem ilyen kekizöld cérnám. Csak éppen arra nem emlékeztem, hogy ilyen kevés. :( Azért levarrtam a szegést sima gépöltéssel (csak semmi csicsa, úgyse fog látszani), és a hajtókát is rögzítettem a tetejénél. Ez utóbbi művelet során el is fogyott az alsó cérnám, miután "újratöltöttem", drága varrógépem (mostmár ideje lenne nevet adnom neki... :S) kezdett el hisztizni, és begyűjtötte az alsó cérnát. Harmadik nekifutásra már sikerült végigérni. Tehát hajtóka készen van. Lehet hajtogatni a berakásokat! De azt már nem ma...

A felsőrész eleje és háta

Helyzetjelentés - project "S"/1

Hosszú ideje ez az első olyan sikerélményem, ami igazán felvillanyozott! Szegény "próbaingemet" félre tettem, és vadul belevetettem magam az új munkába. Végre befejeztem a póló lebontását, aminek az anyaga kellett. Lemértem a darabokat, csak hogy kb. ismerjem a korlátaimat (tovább nehezítette a dolgomat, hogy a póló elején és két ujján végig nyomott minta volt).
Megrajzoltam a felsőrész szabásmintáját, és amint kész lett, már rajzoltam is az anyagra. Úgy döntöttem, a biztonság kedvéért hátulra teszek egy cipzárat. Így a háta két részből áll, és fel is használtam rá a két pólóujjat. Éppenhogy elfértek a minták a darabokon, de így izgalmas! :) Az elejét a póló hátuljából kellett szabnom, mivel az elején levő minta útban volt, ha pedig úgy helyeztem, hogy rajta legyen, nem fért ki a nyakkivágás. De ez jó is így. Az elejére nem akarok mintát, így jobban fog állni hozzá pl. a nyakkendő. :)
A szabással nem volt gond, csak úgy olvadt az ollóm alatt, és csak egészen keveset szöszölt. Ezután jött a nagy izgalom: összeilleszteni az elemeket. A gombostűket el is felejthettem, egyszerűen csak összeférceltem az oldalvarrásokat. Aztán fellapoztam az okos könyvem, hogy milyen varrások jók rugalmas anyagokhoz. Miután 3-at is teszteltem, megakadt a szemem az egyik öltés ábráján, ami kísértetiesen hasonlított arra, amit gyakran látok elasztikus ruhákon. Így ismerkedtem meg a "zárt overlock" öltéssel, és szerelem volt első látásra! :D A tesztanyagon messze a legjobban teljesített a többihez képest.
Mély levegővétel után nekiláttam az első oldalvarrásnak, és már 10 centi után láttam, hogy szuperül beválik új felfedezettem. Mikor végeztem, magabiztos lendülettel húztam meg hosszában a az anyagot a varrás mentén. És nem történt semmi! Se szakadás, se bomlás, se feszesség. A ruha oldalvarrása olyan rugalmas, mint maga az anyag. Na, ettől úgy beindultam, hogy azonnal nekiláttam a másik oldalvarrásnak is, alig vártam már, hogy kész legyen (legszívesebben nyomtam volna a pedált, mint süket a dudát XD). Mikor ezzel is kész lettem, magamra tekertem a "művet", és eszméletlen jó érzés volt! Pontosan úgy passzolt a derekamnál, a csípőmnél, ahogy elterveztem! "Mintha rám öntötték volna."
Sajnos nem tudtam folytatni, mert előbb a cipzárt szeretném bevarrni. Azt azonban még meg is kell venni. És azt is meg kell venni, amelyiknek a csípőn kell végigfutnia. A legújabb ötletem szerint ez a cipzár egészen a szoknya aljáig vezetne, de a szoknya részen zárva. Ezzel a lendülettel sacc/kb ki is számoltam, mekkora berakások lesznek, és mennyi anyag fog kelleni hozzá... amit szintén meg kell még venni. Csakúgy, mint a 4 cm széles fekete gumiszalagot, amit a nyakpánthoz szeretnék (ugyanis végül a nyakba akasztós megoldás mellett döntöttem). Már csak egy részlet kérdőjeles: hogy az eredeti póló elején lévő nyomott mintát felhasználjam-e a szoknyához? Mert elöl és hátul középen kétoldalú berakás lesz, és arra gondoltam, ha már a többi minta ott lesz a hátamon, ez is lehetne... kicsit lejjebb ugyan... azon a hátsó középső berakáson (kvázi a fenekemen). Akkorára terveztem, hogy ráférjen a minta, de azért még alszom rá egyet.
Szóval megakadtam készlethiány miatt. Talán nem baj, mert lehet, hogy akkor egyáltalán nem aludnék az este. :D

Project "S"

A következő, amit kivitelezni szeretnék, és amit mindenképpen "hordhatóra" szeretnék megalkotni. Egy egybe részes, ujjatlan ruháról van szó, a háta részét még nem ötöltem ki, mert a Monroe-nyakat is szeretem, de lehet, hogy egyszerű vállpántos lesz, illetve a háta nyakkivágásának a mélységét sem sikerült még meghatároznom. Majd megálmodom. Ami biztos: a választó vonal a csípő, mert testhez simuló derékrésznél a csípővonal kiemelése tovább karcsúsít, és én pontosan ezt szeretném, mert a derekam azon kevés részeim egyike, amit szeretek kiemelni. Úgyhogy itt is érvényesülni fog a "felül passzos - alul bő" mániám, mégpedig a következőképpen:
1. A csípővonaltól felfelé a ruha gyakorlatilag egy trikóra emlékeztet, mély nyakkivágással, nyak felé vékonyodó vállpántokkal, a testvonalak szoros követésével. Az anyagnak fogalmam sincs, mi a neve, de fekete, 60% pamut + 20% viszkóz + 20% akril, ami azt jelenti, hogy kellemesen természetes érzést kelt, és mellette fantasztikusan elasztikus (ez milyen jó szókapcsolat! :D). Az egyetlen gondot az okozhatja (amellett persze, hogy a rugalmassága fog még nekem bosszúságokat okozni kivitelezéskor), hogy bontott anyag (jelenleg még majdnem egyben levő ruhadarab állapotában), a készleteim tehát korlátozottak, így ügyeskednem kell majd a szabással.
2. A csípővonaltól lefelé rövid szoknyában végződik a ruhaköltemény. Hogy újfent kiélhessem a hajtogatás iránti szenvedélyem, természetesen rakott szoknyában (a berakás típusa még nem véglegesített, valószínű, hogy "vegyes" lesz). Az anyaga teljesen eltérő a fentitől (talán annak az ingnek a kényszerű-kontrasztos anyagválasztása ihletett, amin jelenleg dolgozom :D). Még nincsen meg, de amint kiszámoltam, hogy mennyi kell, már rohanok is megvenni. Kinéztem ugyanis egy erős, vastag, jó tartású (afféle "munkaruhának való"), nagyon sötétzöld (bár feketét akartam, de ez talán még jobb is) szövetet. Csak ki ne fogyjon!
3. A ráadás... Mert ugye eddig nem is annyira különleges. Hogy mi a pláne? Hát maga a csípővonal! A felső és alsó részeket ugyanis egy szétnyitott cipzárszárakból álló, középen lefelé hegyesedő (záródó) vonal választja el egymástól. Hátul még ez sincs kidolgozva, de majd ezt is megálmodom. De a hatás a lényeg: a project arra hajaz, amikor a munkaruhából levetkőzik az ember. Elkapja azt a pillanatot, mikor a benzinkutas overall cipzárja már lehúzva, és a kibújtatott felsőtesten előbukkan a testre tapadt fehérnemű. Festői, nem? :) Tovább is gördíthetem, és akkor a felszabadulás jelképévé válik: a munka vége, a szabadidő kezdete... mikor levehetjük az egyenruhát, és vele a szabályokat és kötelezettségeket, hogy belevessük magunkat abba, ami számunkra kikapcsolódást, szórakozást jelent! A fent maradt alsóruha pedig a mérték szimbóluma, hogy valami maradjon, ne legyünk teljesen meztelenek, gátlástalanok (állatiasak), azt jelenti: "Vetkőzd le a korlátaidat, de ne vetkőzz ki MAGADból!" :)

Kiindulási helyzetjelentés No.2

Mostanában teljesen beleástam magam a japán utcai divat stíluságazataiba. Mert a képeket nézegetni kevés, tudni kell hova tenni őket, és tudni kell megindokolni a döntést. Lévén, hogy a szakkönyveknek híján vagyok, régi barátomat, Wikit vettem elő, és "szörfölgetek" rajta. Ha pedig valami olyanba botlok, amihez ott nincs link, akkor külön rákeresek. Alapos egy rohadék vagyok, ha egyszer beindulok. Hogy a továbbiakban is bármikor felfrissíthessem a tudásom, a biztonság kedvéért leírom, és mivel lehet, hogy még lesz alkalmam fel is használni, hát ékes magyarra fordítva "jegyzetelek".
Közben fejlődik az aktuális munkám. Ami nem más mint egy viszonylag egyszerű rövid ujjú ing. A szín- és anyagválasztás teljes mértékben az itthon kézbe akadó lehetőségeknek köszönhetően nem túl szerencsés. A szín még nem is olyan veszélyes: a majdnem pink rózsaszínt varrom a feketéhez. De a fekete anyag műszálas, vastag, és egy kicsit rugalmas, míg a rózsaszín vékony, természetes, és teljesen rugalmatlan. :( Így egy kicsit nehéz dolgozni velük, a dolgok nem mindig úgy jönnek ki, ahogy én kimértem őket. De annyira nem baj, hiszen csak "próbadarab" (próbadarab = csak azért varrom, hogy meglássam, hogy az általam szerkesztett szabásminta hogyan fest textilbe öltve). Tulajdonképpen éppen ezért néz ki úgy, ahogy: az eleje 4 különálló darabból áll (a karcsúsító varrás mentén vágva) - 2 fekete oldalt + 2 rózsaszín középen, a háta 3 darabból - 2 fekete oldalt, egy középen, szögletes bevarrású ingujjai rózsaszínek és hajtókásak (megküszködök velük - pusztán egyetlen ingujj beillesztése 1 teljes napomba került :S), ráadásul kénytelen voltam két halvány kis berakást tenni a vállhoz az anyagok rugalmasságának diszharmóniája miatt. :( A gallér még várat magára. Az biztos, hogy nyakléces lesz, de még nem dolgoztam ki a tervet. Az elejére pedig egyszerűen cipzárat varrok (még nem merek gomblyukazni), természetesen fedetlenül, mert imádom a cipzárakat, hadd látszódjanak! :) Jelenleg ott tartok, hogy az eleje és a háta megvan, és egy ujj is be van varrva a karöltőbe, már csak oldalt kell összevarrni, aztán a másik ujj, a gallér, a cipzár, és kész is! Leírni olyan egyszerű... :)

Kiindulási helyzetjelentés No.1

Fél éve jön a tananyag a divattervező tanfolyamról, már ott tartok, hogy az egész a kezemben van, de sajnos a tanulás lassabban megy. Még az egy ötöde hátra van, de megpróbálok begyorsítani, hátha sikerül befejeznem a nyár végéig. És ha minden jól megy, szeptembertől irány a suli! Sajnos még nem sok "művet" tudok felmutatni. Főleg, mert varrni is most tanulok, és gyakran még az összetűzéssel is meggyűlik a bajom (összetűzésbe kerülök az összetűzéssel XD).

Készen van egy nadrág, amin két hétig dolgoztam. Egyszerű, fehér (eredetileg ágyneműnek szánt) vászon anyagból varrtam. A különlegessége, hogy a szárai végig két oldalú berakással készültek. A hajtogatás tartott a legtöbb ideig, de majdnem ugyanennyi volt, mire sikerült az elején a cipzárat a sliccbe varrnom. A cipzár ugyanis az ülep keresztvarrásáig tart, de legalább nincs elrejtve. Csípő-fazonra terveztem, és a biztonság kedvéért a tetejét gumíroztam, de mivel a csípőrész passzos, és a saját méreteimre készítettem, nem kell a guminak tartania. Viszonylag kényelmes viselet, és a nyári melegben jól jön, hogy szellős, és hogy vékony fehér (bár elég sűrű szövésű :S) anyagból készült. Az egyetlen ok, amiért mégis gyakran marad a szekrény mélyén, az az, hogy a hosszát kissé elmértem, és az alja épp a földre lóg, ami világos ruháknál kifejezetten hátrány. Vagy rá kell szánnom magam valamikor, hogy felhajtsam (NEVER! :0) vagy kell szereznem egy hozzá illő magas talpú cipőt... Egy rokonomtól az "esküvői nadrág" gúnynevet kapta (feltehetőleg a színe, a bősége és a kényes hossza miatt). :)

Az "esküvői nadrág" eleje, oldala és hátulja

Origo

Ezennel elindulok a Gugli-bloggerkedés rögös ösvényén. Ezt a blogot afféle beszámoló-blognak szánom. Elsősorban a nem rég indult, és még szinte sehol se tartó ruhatervezői karrieremről, és az elkészült munkáimról. Nos, azt előre leszögezem, hogy még újhús vagyok a pályán. Valaha az édes gimnáziumi években divattervezőnek készültem. Aztán, mikor jött a továbblépés, mégis másik irányt választottam. Évek teltek el... Makacs évek. De nem találtam örömet abban, amit csináltam. Vettem egy mély levegőt, és kiléptem. Hogy újrakezdhessek. Hogy alkothassak. Az eltelt évek alatt a lehetőségek kedvezőbbek lettek, és megszaporodtak. Még nem adtam fel, hogy megtaláljam a helyes utat... az én utamat! Sőt, remélem, hogy már azon járok! :)
Magát a blogot még nem tudom, hogy fogom alakítani. Olyan ember vagyok, aki mindenhova szereti "belakni magát", azaz otthonossá tenni. Sejtéseim szerint ez a blog sem lesz kivétel. Idővel biztos változtatni fogok. Elsősorban azonban a tartalomra figyelnék, bár nem esküszöm, hogy szigorúan csak az öltözködés témájával fogok foglalkozni. :)