Fészekrakó - Scrabble párnák

Ne csak ruhákról legyen szó, de maradjunk a varrógépnél! Hát legyen egy kis lakástextil!

Nem az én ötletem. Stephen Reed és Alistair Willmott követte el ezt az egyszerű, ámde ötletes kompozíciót. Beszéljenek magukért a képek:


Én most kifejezetten a párnákra koncentrálok. És persze esz a méreg, "hogy ez nekem nem jutott eszembe"! XS De nézzük a dolog önző oldalát: az ötlet egyszerű, ezáltal otthon is könnyen megvalósítható. Akár kanapéra, fotelre, ágyra, földre, ahova csak díszpárnát tenni lehet. Bármilyen szobába passzolhat a gyerekszobától a könyvtárszobáig. Fekete-fehér, ami kizárja a színütközést, emellett humoros és variálható. Hiszen az elrendezéssel különböző szavakat alkothatunk, ezáltal akár a hangulaton is változtathatunk (v.ö.: "E-I-N-S-T-E-I-N" a könyvtárszobába - "D-I-S-N-E-Y" a gyerekszobába). És ha szeretjük az anagrammákat, egy ilyen párnaszett még a fogaskerekeinket is mozgatni fogja. ;)

Egy ilyen huzatot elkészíteni tulajdonképpen nem is olyan nagy kunszt:

Kellékek:
* Fehér (bár természetesen lehet tetszőleges színű, de mintás nem ajánlott) szövet a huzathoz - mivel díszpárnáról beszélünk az anyaga lehet az egyszerű pamuttól a selyemig bármi, de arra ügyeljünk, hogy jól festhető legyen!
* Fekete textilfesték (persze, itt is mindenki kísérletezhet más színekkel, ha minden áron el akar térni a klasszikus scrabble-hatástól; például egy gyerekszobába el tudok képzelni csupa különböző színű párnákat csupa különböző színű betűkkel, de azért bánjunk csínján a színekkel!)
* Ha nem(eléggé) bízunk a kézügyességünkben, erősebb papírból készíthetünk sablonokat a betűkhöz: legegyszerűbben a megfelelő méretűre nagyított karakter kinyomtatásával. És ha már a "karakter" szót használom, igen, itt is beszól a fantázia, hiszen nincs határa. Ismét elrugaszkodhatunk a "játék szabályaitól", használhatunk különböző betűtípusokat, festhetünk felkiáltójelet, @-t, &-t, számokat, matematikai műveleti jeleket (tiniszobába kiváló lehet! :P), vagy akár idegen írásjeleket: cirill betűket, japán kanjikat, etc... A lényeg, hogy néhány párnából azért lehetőleg valami értelmeset tudjunk kirakni (legeslegegyszerűbbek a személynevek (pl.: B-É-L-U-S), vagy az adott helyiség neve (K-O-N-Y-H-A), de biztos vagyok benne, hogy tudunk mi ezeknél jobbat! :D)
* Mindezen kívül természetesen kell olló, tű, cérna, varrógép (ha még "világosban" be akarjuk fejezni), nem árt, ha van szabókrétánk, és gondoljunk a huzat nyílására is: gomb, patent, esetleg húzózár ajánlatos, és a festéshez ugyebár ecset is szükséges lehet. :)

Elkészítés:
- mérjük le a beletömni kívánt párnák méretét
- a méretek alapján szabjunk ki párnánként 2-2 huzatdarabot, vagy 1-1 akkorát, amire a méret kétszer egymás mellett ráfér (ne feledkezzünk meg a ráhagyásokról!!!)
- a leendő huzatok egyik oldalára (naná, hogy itt csilingel, hogy akár mindkét oldalára! :D -> így több lesz a lehetőség, bár ez megint csak nem "szabályos") fessük fel - sablon segítségével, vagy anélkül - a betűket, és a hozzájuk tartozó pontszámokat (szintén fakultatív)
- a festéket száradás után vasaljuk az anyagba (ill. festéktípustól függően alkalmazzunk egyéb színrögzítő eljárásokat)
- varrjuk össze a huzatot -> ügyeljünk rá, hogy elég nagy nyílást hagyjunk a párnának, és hogy gomb vagy patent esetén azok megfelelő helyre kerüljenek! (összevarrhatjuk a huzatot festés előtt is, de véleményem szerint így egyszerűbb és kockázatmentesebb a festés, pl. nem üt át a festék a másik oldalra)
- dugjuk bele a régi, megunt / olcsó, ronda (akár kifejezetten "töltelék célra vásárolt") díszpárnánkat, és már mehet is a helyére!

Ha nem akarunk huzatokkal vacakolni, készíthetjük a párnát magunk is: apróra kockázott szivaccsal vagy egyéb tömőanyaggal töltsük meg tetszőleges méretű huzatjainkat, és még a nyílással sem kell bajlódni, egyszerűen csak varrjuk be! Én azért szavazok mégis a huzatra mert mosható és cserélhető (ezáltal akár több betűt is tarthatunk talonban a szekrényben ^^)

Stephen Reed oldala: http://www.stephenreed.net/index.html

Divatklipp - INXS

Legyen ez az első. Édes '90-es évek... Imádom a szétcsúszott sminkeket, a cikcakkos ruhát, a bőrzakókat, a kockás nadrágot... és persze azt, aki benne van! :D
R.I.P. Michael Hutchence!

Historia Vitae - Suli

Igen, elkezdődött az iskola. Sőt, az elmúlt szombat már a 3. alkalom volt. Hú, de régen írtam... ^^" Az eltelt idővel nem nagyon tudok elszámolni. A legutóbbi babavarrás óta nem is nyúltam a géphez (aki mostantól Rozi néven fog szerepelni). :( Voltak kisebb-nagyobb dolgaim, és leginkább a sulihoz szükséges orvosi igazolás után való rohangálás szívta el az energiám. A szakorvosok, a háziorvos, és a többi. De nem is velük volt a baj. Nem tudom, hogy az orvosoktól való félelem, vagy a velük szemben fennálló ellenszenv egyeseknél beépített tartozék, vagy tanult viselkedésmód, esetleg konkrét tapasztalatokon nyugvó vélemény-e? Lehet, hogy csak én vagyok egy böszöm mázlista, de általánosságban főleg kedves, figyelmes dokikkal találkoztam. Így szerencsére meg is lett az igazolás, persze még adós vagyok 1-2 papírral, de legalább a suli megnyugodhat, hogy nincs lyukas fogam, nem volt műtétem, és a többi... (Nem vicc, MINDENT kikérdeztek!) Nem is a vizsgálatokkal van a bajom, mert amúgy sem árt az embernek időnként leellenőriztetnie az egészségi állapotát. De a várók!!! Az a temérdek idő, amit hipószagú műanyagszékeken töltöttem magam elé bámulva, vagy magamban Dr. House módjára elemezve a többi várakozót... Az visszatéríthetetlen! De már halványodik az elvesztegetett idő okozta "fájdalmam". A lényeg, hogy megvan a papír, örülhet a sok bürokrata, én meg cserébe elígérkeztem egy egészségügyi előadásra, de egye kutya, ennyit megért! :D

A lényeg, hogy megy a suli. Mivel csak szombatonként vannak óráink, nagyon sűrű az egész. Az egyik rajzolós tantárgyat (térábrázolás) le is nyomták a 3 alkalom alatt, már jegyet is kaptunk. Ezért töltöttem a múlt hét csütörtökét és péntekét rajzolással. Nem hiába! Az eredmény egy jól táplált 5ös. Kezdésnek jó ^^! (Bár érdekes, hogy ezzel indítottak, és a rajzolás alapjait majd csak a következő félévben kezdjük! XD) Közben anyagismeretet is tanulunk, abból végre megkaptuk a könyvet is (eddig ez az egy könyv jött a kb. 10-ből, bár nekem még 2 alapból megvan kölcsön, de azok még egy darabig nem kellenek). Lehet, hogy hülye vagyok, de szerintem izgalmas tárgy. Pillanatok alatt lelepleztük a "100% cotton" jelzésű ruhadarabjainkat! :D És amúgy is... Ez az alapja mindennek! Emellett még a technológia megy most, ahol a ruhakészítés folyamatával, az ipari gyártással, és egyéb finomságokkal ismerkedünk. A vezető tanárunk jófej, bár fura, hogy néha negyed órát is ellazázunk (persze nem én) a közel-keleti helyzetet, vagy a kínai-kérdést boncolgatva, aztán meg az utolsó fél órában körmölünk, mint a gép, mert le vagyunk maradva az anyaggal! XD Legközelebb a rajz helyett számítástechnika lesz, és húszmilliomodszorra fogjuk tanulni a Wordöt meg az Excelt... -.- De remélhetőleg utána szakirányú szoftverekkel is fogunk foglalkozni.

Érdeklődve, kíváncsian tekintek előre. Azt hiszem, nem csak külsőre tagadhatom le azt a jópár évet, hanem fiatalabbnak is érzem magam. A baj csak az, hogy nem vagyok! XD És már elég nagy vagyok ahhoz, hogy "kirepüljek". Hónapok óta próbálok megkapaszkodni a fővárosban. De egyelőre se munka, se lakás. :( Az utolsó reményeim is épp szétfoszlani látszanak, és kezdek nagyon elszontyolodni. Nem tudom, várjak-e még? Vagy tegyek valami nagyon radikális lépést? Lehet, hogy el kéne mennem egy "megmondóhoz"! :D
Egyelőre visszatérek a rajzoláshoz és Rozimhoz. Befejezem szépen, amit elkezdtem, és addig hátha lesz valami...

Finish - Project "O"

Na végre, végszóra, még éppen utolsó előtti percben készen lettem a csodás sárkánykrokodilemberrel! XD Igaz, szegény egyetlen hatalmas fej, és a belőle fityegő "virslivégtagok", némi ruhába burkolva, és egy farokkal megspékelve, azért én mégis büszke vagyok. Egy kicsit legalább. Életem első rongybabája. Mondhatni szó szerint, hiszen az anyagot főként egy régi lepedő, és a húgom kinőtt ruhái szolgáltatták, a bélés pedig anyaghulladék. Azért így is volt vele munka bőven: a "virslivégtagok" - halvány hüvelykujj, a lábakon lábfej sematikus jelzésével - lepedővászonból készültek, és textilfestékkel festettem le őket, mint a fejet. Amíg száradt a festék, összeraktam a ruháját: a kis melegítőfelsőt a ciphúzózárhoz szerkesztettem, ez volt ugyanis a legkisebb méret, amit venni tudtam. Ez volt gyakorlatilag az egyetlen kiadásom a projectre. Ennél, csak úgy, mint a kis nadrágnál is, a szegéssel gyűlt meg a bajom, nem is lett szép. :S Ha belegondolok, hogy eredetileg kulcstartóról volt szó... XD Varrhattam volna kézzel... Mikor a festék megszáradt, a végtagokat egy csokorban a fejhez varrtam, majd szépen felöltöztettem. A ruha eltakarja, a tényt, hogy nincs a figurának se hasa, se háta, se feneke. Vagy ha van, hát mindez a nyakában gyűlt össze. :D Ezután következtek a cipők, amiket fekete textilfestékkel festettem a lábfejekre, kicsit magas szárral - gondolom, bakancs akart lenni. Majd, amíg ez száradt, összeállítottam a farkat: piros textilből 3 apró háromszöget készítettem, és a kiszabott két farokrész felső oldalai közé illesztettem befelé fordítva. Így varrtam össze a farkat, amit kifordítás után kivételesen vattával tömtem ki. Miután a festék a cipőn is megszáradt, mindkét lábfejre fehér cérnából 3 vastag sávot "hímeztem" - ezek lettek a cipőfűzők. Már csak apró finomságok voltak hátra: rögzítettem a haj-kapucnit 4 ponton az arc körül, és a nadrág tetejét a felsőrész aljához varrtam, hogy ne csúszhassanak szét - esetlegesen felfedve, hogy a derékrész is lábakból áll... :D Végül a fejen található piros kis "copfok" kerültek sorra: csepp alakú anyagdarabokat szabtam, és tömtem ki saját törmelékükkel. Ez szenvedős volt, ugyanis már nem otthon csináltam, és kézzel varrtam össze, "pelenkaöltéssel". Be kell valljam: nem lett szép. :( Azért összességében mégis elégedett vagyok a munkámmal. Ahhoz képest, hogy a szabásmintákat is magam találtam ki, anélkül, hogy bárhonnan leszedtem volna, vagy utánanéztem volna, és ez az első ilyen munkám... Igen! Elégedett vagyok! Most kicsit hátradőlhetek végre...

eleje
háta
oldala

Helyzetjelentés - Project "O"

Kicsit eltér az eddigi munkáimtól, de ez az első "megrendelésem", igyekszem teljesíteni. Egy barátnőm megkért, hogy készítsek egy figurát (ha úgy tetszik, babát), amit egy barátjának szeretne adni emlékbe. Azért különleges, mert speciális figuráról van szó, nem lehet boltban kapni. Ugyanis a lány találta ki, és rajzolta meg. Én megkaptam a képet, és kérte, ha tudok, csináljak belőle valami "kézzelfoghatót". Sajnos a "határidőt" rosszul jegyeztem meg, és azt hittem ,egy héttel több időm van. :( De az igazság az, hogy a hét végén be kell fejeznem. Hamar nekigyűrkőztem. De tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy kell egy ilyet megcsinálni. A józan eszemet használom, és reménykedek, hogy valami vállalható munka kerül ki a kezem alól. A mai nap a fejét csináltam meg, ami az egész figura kb 40-50%-át teszi ki. Legalábbis méretben. Mivel miért is lenne testszínű anyagom, fehér vászonból készítettem 4 gömbnegyednek vélt darabot, és összevarrtam. Kb. gömb alakja lett. Aztán vagy egy óra volt, mire kitömtem. Van egy zsákom, amibe hasonló célra gyűjtöm az anyaghulladékokat, most hasznát vettem. Kicsit nehéz lett a fej, de feszes, és szépek az ívei. :) Szerencsére még régről maradt "bőrszínű" (hivatalosan Rosé) textilfestékem, így a fej felét azonnal be is mázoltam vele. Jöhetett a haj. Úgy döntöttem, nem bíbelődök a szálakkal, akkor végképp nem végzek időre. Így a negyedgömböket felhasználva kvázi egy sapkát készítettem a kék anyagból. Megszenvedtem vele, ez ugyanis egy rugalmasabb anyag volt, ráadásul kicsit haj jelleget akartam neki, de azok a bizonyos tincsek inkább "hurkák lettek". Sebaj, igaz, kicsit jobban hasonlít kapucnira, mint hajra, de legalább belefért a fej. :D A festett fele néz kifelé. Azaz, akkor még nem nézett, mert nem volt mivel. Kaptam két szép piros gombot, azok lettek a szemei, a közepüket befestettem feketére, bár az eredeti rajz nem jelölt szembogarat, remélem, egy kis hüllős pupilla belefér a koncepcióba. Elvégre egy félhüllő fiúkáról van szó. Egész pontosan félig piros tarajú kék krokodil. Ha valaki vágja a Pokémont, kicsit Totodile-ra hajaz. Nos, még megfestettem a szemhéjakat, szemöldököket, és a szájat fekete textilfestékkel. És most szárad. Még kell 3 tömött piros kis copf, és kész is a feje... Aztán jöhet a többi! XD

a fej

Helyzetjelentés - Project "RS"/2

Kicsit elhanyagoltam a blogot az utóbbi időben, csak úgy, mint a varrást. De sok minden közbejött. A ruha azért alakul, elkészült a szoknyarész. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire megcsináltam. Mire kiszaboggattam a 20 elemet, úgy, hogy szimmetrikusak legyenek, passzoljanak egymáshoz. Aztán összeillesztgettem szépen, hogy minden kocka stimmeljen, ne legyen elcsúszva. Közben mivel az anyag csúszós és makacs, még azzal is harcolnom kellett, így minden illesztést kézzel össze kellett fércelni, nem volt elég a tűzés. Két nap után végre hozzávarrhattam a ruhához. :) Szépen, illesztve. Aztán beszegtem az alját, az is jó sokáig tartott. De ezzel a ruha lényegében készen is van. Le kéne még vasalni, de mivel műszálas, és nehezen gyűrődik, nehéz lesz bevasalni is. :( Azért remélem, sikerül. Még kell két kantár rá, és jöhetnek a lábszárvédők! :)
Képet majd később teszek fel, még a gépen vannak.
Lassan majd egyre több szakkifejezést fogok használni, mivel elkezdődött a suli, és szorgalmasan tanulok... Például azt, hogy a cipzár nem cipzár, hanem HÚZÓzár. :P