Nem most kezdődött. Ez egy régi történet. Még Augusztusban kezdődött. Az iskola kért egy orvosi alkalmasságit. El is mentem szépen a háziorvoshoz. Elmentem tüdőszűrésre, illetve, ha már lúd, legyen kövér, megnézettük vérteszten a májfunkciókat, és a vasamat (gy.k.: vérvétel + vizeletvizsgálat). Plusz elmentem nőgyogyi szűrésre is, tudjuk már le egyben az éves ellenőrzéseket. Azonban még mielőtt meglett volna minden eredmény, értesített a suli, hogy mégse lesz jó a háziorvosi igazolás, hanem a Foglalkozás-egészségügyhöz kell menni erre és erre a címre, ahova is időpontot kell kérni, és 8kiló lesz tüdőszűrés nélkül (azzal meg 10). Na, mondom, remek! Fel is hívtam még melegében a Fogl. Eü.-t, kaptam is időpontot két héttel(!) későbbre. Mellette azt tanácsolták, hogy azért értekezzek a sulival, nem csinálná-e meg mégis az iskolaorvos? A válaszuk: nem (de cserébe nem haragszanak, ha csak később viszem az igazolást). Kész. Tudomásul vettem. Közben meglett a tüdőm is. Vettem olyan kiskönyvet, mert azt mondták, azzal kell menni. Kivártam szépen az időmet... Minden oké.
Gyönyörű Hétfő reggel... Gugli map... pár villamos megálló, szupi. Időpontra beértem. Tanácstalan ücsörgés bő fél-háromnegyed órán át. Senki se ki, se be. Végül egyszerre varázsütésre bent voltam. Elmondtam a kínom, a nénik tiltakoztak: Nem-nem, ők nem adhatnak ilyen igazolást. Felkutatták az ide vonatkozó jogszabályokat, és felhívták az OMFI-t, ahol egy illetékes dokit sem tudtak elérni... :S Majd felhívták a sulit, és kérték, hogy beszéljenek az OMFI-val. Nekem készségesen a kezembe nyomtak egy példányt a kinyomtatott jogszabályokból, és hazaküldtek azzal, hogy várjam az iskola értesítését. Pár nap múlva jött az e-mail, hogy a Szakellátóba kell menni, adtak címet is, és lehetőleg a jövő héten adjuk már le a papírt. KHM!
Eljött ennek is a napja, újabb gyönyörű hétfő reggel. Fogtam a tüdő leletem, meg a biztonság kedvéért a laborjaimat, és újra: Gugli map, villamos, metró... Használtjegy lyukasztás! Upsza! Nem mintha szembetűnő lett volna az a pár halvány karika, de ja, úgy látszik, az már megjárta valamelyik busz nem működő lyukasztóját. A néni készségesen felajánlotta, hogy menjek, vegyek egy bérletet, és mutassam be, akkor nem kell olyan sokat perkálni. Mondom: nem lehetne, hogy van nálam még vagy 5 vadiúj jegy, és lyukasztunk egy másikat? Á, nemnem, bünti van. Oké, kabbe, csak had menjek! Megírta a csekket, a napom már fel volt dobva, irány az orvosi váró! Viszonylagosan rövid, egy órás ücsörgés után végre behívott az asszisztens, aki előre dolgozik a dokinéninek, és nagy vonalakban felvázolta a kartonom. Hány éves? Hány kiló? Hány centi? Dohányzik? Iszik? Mikor menstruált? Van lyukas foga? - MI VAN? (Ekkor kellett volna szólnom, hogy nem űrhajósnak megyek!) Villám kérdések után vissza a folyosóra, további várakozások után végre bejutottam a vizsgálóba. Halleluja! Dokinéni nézegette a papírjaimat, tette fel a további kukacoskodó kérdéseket. Tesztelte a képességeimet. Kiderült, hogy kellett volna még vagy 2-3 lelet, azokon kívül, amiket amúgy sem mondtak, hogy vinni kéne, csak én elvittem. De ő aranyos volt, és megérttette a problémámat, hogy a suli még a héten kéri az igazolást, annak ellenére, hogy csak most sikerült kiötölniük, hogy ki is állítsa ki nekik azt. Elérkezett a nap fénypontja! Megadta az igazolást, hogy alkalmas vagyok... Nem, űrhajósnak azért szerintem nem... :D Azért 2500, amiről szintén nem szólt a fáma. Nagy mákomra éppen annyi volt nálam.
Ezután irány a suli, hogy leadjam a frissen szerzett papírt, útközben még a havibaj is rámjött, ha az izzadás és az idegesség nem lett volna elég. Emiatt kis kitérő, majd irány a BKV-büntibefizetés. Mondanom sem kell, bérlettel a kezemben már hangosan köszöntek az ellenőrök. Hogy én miért jegyekkel járok több, mint 2 éve? A bérlet szexi, az izzadás is, főleg, ha menstruálsz. Tuti, van igazság a feromon-elméletben, mert nem minden nap füttyög utánam annyi pasas, mint aznap. Sebaj! A nap maga volt a pokol, de legalább nem zárult eredménytelenül!
Nem úgy, mint a mai! :( Már péntekre be voltam rendelve a Munkaügyre, de 5 perccel lekéstem a félfogadást. Mint kiderült, már előtte fél órával sem adtak volna sorszámot, tehát nagyjából már akkor lekéstem, mikor még csak a buszon ültem. Hétfőn sem tudtam menni, maradt a ma. Reggel nézem az órát. Ú, még időben vagyok a buszhoz, nem is tudom, miért nem állítottam be az ébresztőt? Bezötyögök a városba, irány az iroda. Nyitom az ajtót... semmi. nézem az időt: totál időben vagyok. Nyitom az ajtót: semmi. Nézem a táblát: Kedden nincs félfogadás. Köszi! Úgyis tájfun van, jó volt egyet kirándulni! Legalább jöhetek holnap is! :S Busz vissza másfél óra múlva... Addig is ötlet: látogassuk meg házidokibácsit kérni beutalókat a néhány papírhoz, amit utólag még be kéne vinnem az igazoláshoz. Közben az eső is elered, nehogy már jó legyen. Az orvosi váróban senki... már gyanús. Közlik, hogy nincs doki, de majd a jövőhéten csörögjek telefonon, hátha lesz! A másik papírhoz nem kell beutaló, menjek át, kérjek időpontot! Megyek is, időm, mint a tenger. Odaérek. Semmi. Délután lesz rendelés. Na, én azt itt most meg nem várom! Látom, van egy időpontkérő telefonszám, felírom, hogy majd délután felhívjam. Erre megjelenik egy nő, hogy mit akarok? Mondom, időpontot kérni. Oké, rendben. - nézegeti a naptárat. - 12. jó lesz? November(!)... *Dirr!* Őőő... Nem? - mondom félve. - Nem lehetne korábban? 20-ig kéne a papír. Abban maradtunk végül, hogy pénteken bemegyek délelőtt, és ott ülök délutánig, hátha sorra kerülök... -.-
Hogy lesz-e ennek vége? Remélem. Már nagyon várom!
